Sötétség 4

  A délután hamar eltelt a dekoráció felaggatásával és az utolsó simításokkal, s a pari csakhamar kezdetét vette. A vendégek többsége jelmezben érkezett, a többieknek pedig, akik ilyen-olyan, hihető vagy légből kapott okok miatt megpróbáltak civil ruhában besurranni, kölcsönöztünk egyet. A bejárat előtti folyosón volt a mosdó, ahol felvehették. Enyhe rábeszélés után végül is mindenki elfoglalta a helyét maskarában a terem közepén, vagy az asztaloknál. Az ajtóból senki nem fordult vissza. Mikor egy kissé csendesedett a társaság, kihasználva az alkalmat, fennhangon megköszöntem, hogy ilyen sokan eljöttek (többen, mint amellyire számítottunk) és jó szórakozást kívántam nekik. Vuk kihirdette a tombolát, Maya a büfét ajánlotta figyelmükbe, Nahele pedig elhintette, hogy egyéb programok is várnak még rájuk. Lelkes taps kíséretében kezdetét vette a buli, mi pedig körbejártunk tombola-cetliket árulni.

A zene legtöbbször -egy jó bulihoz méltón- fülsértően hangos volt, ellehetetlenítette az átlagos beszélgetést, de ez természetesen senkit se zavart. Csak a versenyek (almahalászat, csokievő verseny) valamint a tombolaszámok kihirdetésekor mérséklődött kicsit. A buli vad volt, de nem eszetlenül. Minden bútor nagyjából a helyén, de legalábbis épen maradt, s a vendégek is jól megvoltak egymással.

-És milyen meglepetéssel készültél estére? - huppant le mellém váratlanul Nahele. Kólát szürcsöltem egy hosszú pohárból, így egy kis késéssel válaszoltam.

-Szeretnéd már tudni, mi? - csillogó tekintete félreérthetetlen volt – No jó, még egy kicsit várj és kiderül! - kacsintottam rá. Valójában még egy ideig nem akartam elmondani senkinek, ezt a programot ugyanis akkorra terveztem, mikor már csak a közelebbi barátaink vannak itt, és a legtöbben távoznak, akik nem tartanak velünk. Egy ideig még csitítottam őket, hogy élvezzék a bulit, úgyis megtudnak mindent hamarosan.

A hangulat fokozódott, a büfét rendszeresen látogatták, s a tombolán kisorsoltuk a főnyereményt is, két darab mozijegyet a másnap esti horrorfilm premierre. Úgy alakult hogy pont egy párocska nyerte meg, a randevú tehát garantált volt. Közeledett az éjfél, voltak akik már hamarabb távoztak, tizenegy után nem sokkal egy nagyobb csapat gimnazista indult hazafelé, majd őket egyre sűrűbben követték a többiek. Olyan fél egy körül már csak az emberek fele volt ott, elérkezettnek láttam hát az időt a titok feltárására. Lehalkíttattam a zenét, majd belefogtam a mondókámba.

-Kedves vendégek, remélem mind nagyon jól éreztétek ma este magatokat itt velünk. – helyeslő mormolás volt a válasz – Sajnálattal jelentem be, hogy a hivatalos buli véget ér, ugyanakkor egy kis ráadásként egy nagyszerű kalandot készítettem nektek elő a városka határában. Nem kötelező a részvétel, és csak erős idegzetűeknek ajánlom. - a csalódott moraj izgatottsággá változott az utolsó mondat hallatán. Ennek ellenére végül az emberek többsége távozott, mikor meghallották, hová is készülünk.